2010 tavaszán egy 1979-es évjáratú, BMW R65 típusú motorkerékpárt vásároltam felújítási és majd veteránvizsgáztatási célból. Nem volt konkrét költségvetésem vagy tervem, úgy gondoltam, hogy lépésenként haladunk, és meglátjuk, hogy mi lesz belőle. A cél egy szép állapotú, 2. veterán hobbimotor létrehozása lenne, amivel bátran el lehetne indulni még akár külföldre is túrázni. Mivel szerelni nem is tudok és nem is szeretek, ezért mindenképpen olyan típust szerettem volna, amely megbízható és egyszerűen karban lehet tartani.
Miért R65? Első helyen természetesen a személyes okok állnak, mert tetszenek ezek az öreg bokszerek, slussz. Azért ezt kicsit szét lehet szedni több részre is: motorozhatóság szempontjából a régi BMW-k valahogy mindig is egy külön kasztot képeztek. Sok vén róka szerint első alkalommal majdnem mindenki fintorogva száll le róluk, köszönhető ez a nem megszokott terhelésváltási reakcióknak, a gázadásra "jobbra dőlő" motornak, és még ezer más dolognak. Mégis, ahogy egyre több időt tölt el rajtuk az ember, úgy egyre jobban elkezdi értékelni az eleinte még furcsának tűnő tulajdonságait. Van valami költőien szép a léghűtéses bokszerekben. A főbb csapásnyom az R45, R65, R75, R80 és az R100-as volt. Végül azért döntöttem az R65 miatt, mert ez képviselte a legjobb ár-érték arányt, tekintve a vételárat, a fenntartást és az esetleges felújítás költségeit. Persze az R45 akár még olcsóbb is lehetett volna, de akkora kompromisszumot nem akartam kötni a teljesítményben, véleményem szerint az R65 45 lóereje pont jó és ennyi szükséges is a biztonságos közlekedéshez. Ezeken az öreg motorokon az ember indokoltan lehet lassú, senki nem villog rád vagy küld el anyázva, egyszerűen csak elfogad a közlekedés részeként. Ráadásul, a most 50-60 éves generáció imádja ezeket az öreg BMW-ket, mert az ő fiatalságukban ezek voltak a nagy, javarészt elérhetetlen nyugati motorok. Még apámnak is tetszik, pedig neki a folyamatosan alatta széjjelhulló kiskerekes Rometen kívül semmi köze a motorozáshoz (ezek után nem véletlen). Simán tartja a 110-120 km/h-s utazótempót, annál gyorsabban meg amúgy sem illik világot látni, pláne nem a telepakolt oldaldobozokkal.
A R65 (és majdnem minden bokszeres BMW) védjegye a megbízhatóság, illetve a könnyű karbantartás és szerelés. A blokkban óriási tartalékok vannak, persze ezeket csak megfelelő karbantartás esetében tudjuk igénybe venni. Még az első generációs vas-perselyes blokkok is elmennek legalább 150-200e km-t minden probléma nélkül, és akkor még a 81-ben bevezetett nikaszil bevonatú hengerről nem is beszéltünk. Általánosan elfogadott tény, hogy a második generációs R65 megbízhatóbb, köszönhetően ez a fejlettebb elektronikának és az apróbb változtatásoknak. A kardánhajtás teljesen gondozásmentes, csupán az olajat illik benne cserélni 20-30e km-ként (érdekesség: modern BMW-kben már nem minden esetben lehet ezt a hajtómű olajat cserélni). Élettartama megfelelő gondozás mellett megegyezik a motor élettartamával.
Motorblokk, teljesítmény: 2 hengeres, alulvezérelt, felülszerepelt boxermotor, léghűtés, hengerenként két szelep, két, egyenként 32mm-es Bing CV karburátor.
Gyári teljesítménye: 45LE@7000, forgatónyomatéka 50Nm@5500 (az 1981-es modellváltás plusz 5 lóerőt és 2.3 nm nyomatékot hozott). Ez a teljesítmény elegendő arra, hogy a nulláról száz km/h-ra 5.8 másodperc alatt gyorsítsa a bajor vasat (túradobozok nélkül). Negyed mérföldet állórajttal, 14.3, a kilométeres távot pedig 28.1 másodperc alatt tudja teljesíteni, bár ahhoz nagyon elmebetegnek kell lenni, hogy ezzel a motorral gyorsulási versenyre menjünk.
Formáját tekintve halál egyszerű, mindenféle sallangtól mentes a motor, sokak szerint úgy néz ki, mint egy MZ, ez részben igaz is, mentségére legyen, hogy a 80-as években a naked bike-ok zöme (beleértve a Japánokat is) ezt az alapformát követte (bár akkor még nem is volt olyan kategória, hogy naked bike). Személy szerint nem sok kifogásolni valóm lenne, kivéve az egészen borzalmas vinyl barna üléshuzatot (első generációs R65 védjegy), illetve a még borzalmasabb műanyag műszerfal keretet.
Az elkövetkezendő időszakban a motor beszerzéséről, a felújítás menetéről, az alkatrészek beszerzéséről, a forgalombahelyezésről és még ezer másik dologról is fogok írni, remélem idővel csatlakozik hozzám Noize kollégám is, aki a munkálatok oroszlán részét végzi most is, ezúton is köszönet neki a segítségért!
Nemsokára ugyanitt!
