A wankelmotorok működéséről és különleges felépítéséről így vagy úgy, de minden igaz benzinvérű hallott már, ám a bolygódugattyús hajtóművek motorkerékpárokban törént alkalmazásáról messze nincs annyi információ, mint az autók esetében. Megpróbáljuk tehát azt a keveset egy sorozat keretében összefoglalni és bemutatni. Az első részben a Norton motorgyár wankeles történelmét mutatjuk be.
Nem teljesen közismert tény, de az első Norton Rotary motorkerékpár valójában nem is egy Norton volt, hanem egy Triumph (pontosítva: a Triumph tervezés). Minden Douglas Lionel Hele-vel, a Triumph zseniális és úttörő fejlesztőmérnökével kezdődött. A 60-as évek végén Doung Hele egy NSU Wankel Spider-rel autókázott egy Meridien nevezetű amerikai városkában, pontosan akkor, amikor a már elavultnak számított klasszikus Triumph soros-kéthengeres motorblokkjának lehetséges utódját kutatta. Dougles jól tudta, hogy ez az öreg és elavult motorblokk nem hordoz magában elég tartalékot a jövőre tekintve, ahogyan annak tervezője, Edward turner állította. 
Dougles valami modernebbet, frissebbet szeretett volna, ambíciójának két eredménye is lett: az egyik a "Trident" nevezetű prototípus, ami valójában egy "másfél" 500-as kéthengeres Triumph motorblokk volt, tehát azt továbbfejlesztve +1 henger hozzáadásával a Trident 3 hengeressé avanzsált.A második választása az akkoriban németországból származó új wankelmotor volt, amit éppen akkoriban fejlesztettek és teszteltek a nagy autógyárak.Az onnan elérhető gyártási liszenszet végül a BSA használta fel, amely akkor a Triumph tulajdonosa is volt.
Az első kész wankelmotoros prototípus a BSA A65 volt.
Érdekesség: a motoron látható hátsó doboz az akkori "rendszeradat" gyűjtő technológiát mutatja be. A fejlesztőmérnökök annak segítségével gyűjtöttek információkat a motor működésével kapcsolatban. A kutatás fő területe a motorblokk melegedésére és hőeloszlására irányult, mivel akkoriban a mérnökök a vízhűtést egy felesleges és járhatatlan opciónak tekintették.
Az első sorozatgyártások: 1.: P41 1984-89 ("Interpol II")
A legelső sorozatgyártott, de egyenlőre csak az angol rendőrség számára elérhető Norton Wankel motorkerékpár az Interpol II volt, mely nevét az Interpol nevezetű, a Norton Commander rendőrségi változata után kapta. Az Interpol II-t fejlesztése során BMW RT stílusú túraidomokkal látták el annak érdekében, hogy később azokat a rend éber őrei szolgálatban is használni tudják. Abban az időszakban ugyanis az ún. "Cooke Neilsen" stílusú motorok alkották a rendőrség flottáját, ami egy stílusjegyet jelent, melyet olyan tulajdonságok jellemeznek, mint a széles, nagy, jól látható idomok, melyek felnőttes, hivatalos és komoly megjelenést kölcsönöztek a motoroknak. Elég csak a képeket megnézni alant, külsőre valóban majdnem megegyezik a BMW korábbi RT idomos motorkerékpárjaival.
A terv oka egyszerű volt: a mérnökök szerették volna a még nyers és tökéletlen motor azon hibáit kijavítani, amelyeket a tapasztalt gyári tesztelők nem, de a kevésbé óvatos és kevésbé tapasztalt, de a motort rengeteget használó rendőrmotorosok azonnal észrevettek.
.jpg)
2.:P43 1988 ("Classic")
A legelső, a nagy publikum számára is elérhető bolygódugattyús motorkerékpár a P43 "Classic" volt. Mielőtt a P43-asról ejtetnénk néhány szót, érdemes a modell kiadásának előzményébe is betekinteni.Amikor Philippe Le Roux vette át a vezetést a Norton Motor Ltd. felett, az új vezető az előbb is említett Interpol II alatt egy végletekig letesztelt és kipróbált motorkerékpár talált, de semmi más olyat, amit az utca emberének is el lehetett volna adni. A marketing osztály válasza erre az volt, hogy előjöttek az Interpol II ún. "First Edition" kiadásával, amit alapvetően gyűjtőknek ajánlottak. A motor csak kinézetében különbözött az Interpol II-től, de a jól kipróbált alapokhoz a mérnökök nem nyúltak hozzá.
Ezzel szemben a P43 Classic már nem gyűjtőknek való tárgy volt, hanem egy kifejezettem jó, hétköznapra is remekül felhasználható motorkerékpár. Az alacsony sújpontjának köszönető jó kezelhetőségével remekül leplezte valós súlyát, valamint mivel nem volt rajta sem burkolat, sem pedig egyéb rendőrségi felszerelés, kanyargós hegyi utakon is jól szerepelt. A Brit tradícióknak megfelelően vaskos közép-sztendert kapott, ami tempós balkanyarokban egyfolytában beleért az aszfaltba -vannak olyan dolgok, amik nem változnak- ahogy mondaná jópár Norton Commando és Triumph Boneville tulaj.
Classic tehát valójában nem volt más, mint egy Interpol II szofisztikáltabb kinézettel, idomok nélkül. Lévén, hogy egy műszakilag érett platformról beszélünk, sok példány van, ami kolosszális mennyiségű mérföldet tett meg nagyobb hibák nélkül...ugyanakkor van pár, keveset futott modell is, melyek rotor-tömítettségi (korróziós) problémákban szenvednek, a szakértők szerint ez a nem megfelelő tárolás eredménye. Egy hosszú állás után történő hidegindítás a helytelen tárolással egybekötve katasztrófális műszaki és anyagi következményekkel járt. Ezzel a Norton is tisztában volt, ezért a tulajdonosokat egy körlevél formájában tájékoztatta a helyes tárolási metódusról.
Összesen 100 darab Classic épült, plusz egy prototípus. Később sok Interpol II-t alakítottak át a tulajdonosaik az idomok ledobálásával Classic-ká, ez a motor/váz számokból könnyen megállapítható: a Classic-ké P43LE001-től kezdődik és P43LE100-ig tart.
A Norton 1989-ben, A Birmingham Motorshow-n ugyan bemutatta a Classic vízhűtéses utódját, ám sajnos akkor már nyakig ültek a pénzügyi problémákban és a motorra sem érkezett annyi előrendelés, hogy azt anyagilag megtérő befektetésnek tekintsék. A prototípust eladták, és a gyártást befejezték.
Folyt köv. hamarosan!
